Brüsszeli hétköznapok: Egy gyakornok szemével

„A világban kétféle ember van: a pragmatikus, aki teremt és alkot, és a másikat nem említem.” Nagytatám így írta le nekem a társadalmat gyerekkoromban. Azóta is arra törekedtem, hogy józan ésszel cselekedjek, és a realitást követve alkossak.

Az Európai Parlamentben eltöltött hat hét megmutatta, hogy az unió nemcsak egy puszta eszme, vagy ideológiai vívmány, hanem népek és nemzetek alkotása. Ez az időszak arra tanított, hogy az Európai Uniót ne csupán fogalomként, hanem igazi realitásként tapasztaljam meg.

Többször voltam már Brüsszelben, a közelségét és az úgynevezett “effektusát” jócskán éreztem, mivel alig négy órára élek tőle, viszont soha nem éltem még benne. Erre adott most nagyszerű lehetőséget a gyakornoki program.

De milyen is Brüsszelben élni és a Parlamentben munkálkodni?

A folyamatosan rohanó világot, illetve Európát a parlamenti atmoszféra tisztán tükrözi. Minden nap egyik konferenciateremből a másikban találtam magamat, csak hogy rájöjjek, hogy az ugyanabban az időben zajló több ülés mindenike releváns lehet a számomra. Ha valaki azt gondolta, hogy a brüsszeli diplomaták élete unalmas és monoton, akkor azok számára az Európai Parlament csalódást okozhat. Brüsszel forog, a viták hevesednek, és Európa jövője a tét. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy pragmatikus, intenzív tapasztalatban lehetett részem. Az AFCO, LIBE, olykor meg az AGRI, illetve AFET bizottságok voltak a legérdekesebb számomra. Sok kapcsolatot és barátot szereztem az ott töltött időszakban úgy a parlamenti eseményeken, mint a MCC Brussels programjainak keretén belül. Úgy gondolom, hogy ez az intenzív ottlét táplálta a jövőbeli ambícióimat és elképzeléseimet egy effektívebben, erősebben és kompetitívebben működő Európáról. Továbbá ez az időszak megerősítette bennem, vagy olykor cáfolta a hitem, meggyőződésem, illetve tudásom az EU jogi formájáról, amelyhez a groningeni egyetemi tanáraim biztosítottak egy szilárd alapú kiindulópontot.

Ezáltal is hálás vagyok Vincze Loránt képviselő úrnak a lehetőségért, hogy közelebbről megmutatta, hogyan is forog a “brüsszeli kerék”, és rálátást biztosított arra, hogyan működik/hogyan működőképes a demokrácia. Ugyanakkor köszönetem szeretném kifejezni Barabás Andornak, aki bevezetett a parlamenti életbe, és minden hetem programokkal színesítette. Különösen köszönöm Virág Istvánnak, az iroda építő emberének, aki mindenki szavát meghallgatja, hogy meghallgatott számtalanszor engem is, még akkor is, amikor a standard ebédadagot keveselltem az étkezőben. Köszönöm Mészáros Anikónak is a napi szervezést, útbaigazítást és a csokoládékat.

Csog Szabolcs