Tisztelt kalotaszegiek, kalotaszentkirályiak, kedves megemlékezők!

173 év telt el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óta. Legalább annyi éve teremt alkalmat ez a történelmi időszak az emlékezésre és a megújulásra.

Kalotaszentkirály lakói sok-sok magyar településhez hasonlóan a szabadság iránti szeretetük által vezérelve bátran ki mertek állni magyarságukért, jogaikért. Ez a község ennek következményeként szörnyű megpróbáltatásoknak volt kitéve. A megtévesztett, gyűlölettel átitatott környékbeli havasokból lezúduló rablók a falut porig égették.

A pusztítással azonban nem ért véget Kalotaszentkirály történelme, hiszen ma itt magyarul emlékezhetünk, magyarul imádkozhatunk. A továbblépéshez és a megújuláshoz hősökre volt szükség. A hétköznapi hősök sokaságára, akik a végsőkig kitartottak és képesek voltak véráldozatot hozni megmaradásunkért.

Voltak hősök, akik az élére álltak a községnek és a közösségnek, mint Gyarmathy Zsigmond, aki 16 éves korában honvédnek állt és a hazáját szolgálta a harctéren. Hazatérte után Gyarmathy egy olyan falut talált, ahol egy 1851-es feljegyzés szerint: „oskola nincs, a rabló csorda által az egész Szentkirály elégetvén”.

Gyarmathy Zsigmond félretette a kardot és az újrakezdés szolgálatába állt: többek között anyagilag támogatta a szegény sorsú, ám tehetséges fiatalok tanulmányait. A hozzá hasonló, nemzedékeken átívelő példamutatásnak köszönhetően ma a kalotaszentkirályiak büszkén kijelenthetik, hogy oskola van.

Mi, itt, ma azzal egészíthetjük ki ezt a vállalást, hogy oskola lesz. Az Ady Endre Általános Iskola Gyarmathy Zsigmond-ösztöndíjat elnyerő diákjai kapnak fölhívást arra, hogy folytassák elődeink útját: Legyetek hétköznapi hősök, magyar közösségetekhez, elődjeitekhez, a tanáraitokhoz, a szüleitekhez méltó hősök, és most már ti segítsetek az utánatok jövőknek!

Tisztelt ünneplők! 1848-49-ben a szabadságharcot fegyverekkel, csapatokkal kellett megvívni.

Zsigmondnak még honvédnak kellett állnia, ám felesége, Etelka példamutatásának köszönhetően tudjuk, hogy azóta elsősorban szavakkal, diplomáciában, kulturálisan kell eredményesen küzdenünk.

Gyarmathy felesége, Hory Etelka úgy vélte, hogy érdemes pár évtizedre a szabadságharc leverése után, 1887-ben a brüsszeli nemzetközi kiállításon bemutatni a kalotaszegi varrottast. Néhány év múlva Bécsbe, Saint Louisba és Londonba is eljutott a gyűjtemény, hírnevet szerezve szülőföldjének. Talán az ő munkásságának köszönhető, hogy divatba jött a varrottas Kalotaszegen, és sok lánynak és asszonynak biztosított, biztosít megélhetést.

Brüsszelben akkortájt lenyűgöztük a korabelieket kultúránkkal. De, kedves barátaim, ma sem kevesebb a feladatunk: ki kell állnunk Európában, be kell mutatnunk kulturális értékeinket.

A tizenkilencedik század végén azért kellett messzi földre vinni a varrottasokat, hogy megismerjenek bennünket, a huszonegyedik század elején viszont ennél nagyobb a feladatunk: tükröt kell tartanunk Európa elé, hogy mit veszíthet el, ha nem figyel a régiókra, az őshonos közösségekre.

Egyelőre nem értük el célunkat. Januárban, Brüsszelben az Európai Bizottság, úgy döntött, hogy nem alkot törvényt az őshonos kisebbségek védelmében. De nem adjuk fel, hiszen célunk nemes: megbecsülést, egyenlőséget, jogbiztonságot, jelképeink szabad használatát, anyanyelvünk és az oskola fennmaradását, vagyis mi is magyar szabadságot kérünk.

Kalotaszentkirály, Gyarmathy Zsigmond és Hory Etelka példájából kell erőt merítenie az egész erdélyi magyarságnak. Ha képesek voltak újjáépíteni a községet, és sok más hétköznapi hőssel együtt megmenteni az erdélyi magyarságot, akkor megtartása nekünk, a késői utódoknak is sikerülni fog!

Tisztelet a hétköznapi hősöknek, Isten áldja a magyart!