Nem adnám semmiért ezt a pár hetet
Talán a leggyakoribb kérdés, amit az emberek feltesznek a gyakornokoksággal kapcsolatban, az nem más, mint hogy “Milyen gyakornoknak lenni? / Milyen volt?”. Véleményem szerint ez egy lényegében egyszerű kérdés, amit annál bonyolultabb megválaszolni: rövid, gyors válaszként azt tudnám felelni egyszerűen, hogy nagyon jó és egy felejthetetlen időszak volt. De ez a válasz nem foglalja magába mindazt a tapasztalatot és élményt, amelyet ez a lehetőség kínált. A felelet hosszabb verziója időt és odafigyelést igényel. Ezt fogom bővebben kifejteni.
Ha jellemeznem kellene az Európai Parlamentben jelen levő gyakornokokat, akkor egy különleges, fiatal fajhoz sorolnám őket, akik éheznek az új információkra és szivacsként szívnak magukba minden egyes tudásmorzsát, amely eléjük tárul. A parlament ehhez az éhségcsillapitáshoz egy remek hely, mert nagyon sokrétű tudást hordoz magában, valamint több szakma ötvöződik e kis helyen, amelybe betekintést lehet nyerni. Szerintem nincs olyan ember, aki nem találna valamilyen érdekes/értékes elfoglaltságot Brüsszel szívében, az Európai Parlamentben. Számomra a gyakornokság egy élettapasztalatot jelent, amit senki nem vehet már el tőlem. Köszönettel Vincze Loránt képviselőnek beleláthattam, hogy internacionális szinten, hogy tudják a választott vezetőink képviselni helyi érdekeinket, illetve ezek elérése céljából hogyan és milyen konszenzusokat kell létesíteniük. Minden elismerésem a képviselők és a háttérben tevékenykedő asszisztenseknek, akik a Parlament rengetegében utat találnak a változás és a fejlődés irányába. Én is egy ilyen csodálatos és befogadó csapatnak lehettem a részese másfél hónapig, akik segítségével temérdek új dolgot tanulhattam, valamint új képességekkel gazdagodhattam.
A gyakornokság legérdekesebb része számomra a szakbizottságok üléseinek látogatása volt, amelyeken kiválaszthattam az engem érdeklő témákat, és az azokról folytatott tanácskozásokon lehettem jelen az érdekelt képviselőkkel és a meghívott szakértőkkel egyetemben. Érdekes volt látnom, hogy egy nemzeti érdekeltségű téma, hogyan válik nemzetközivé, valamint, hogy hogyan teszik azt saját ügyükké a támogató nemzetek képviselői. Ezek mellett viszont a tárgyalások rejtelmeiben és kusza világában is kaptam egy kis útmutatást, amelyeknek, mint kiderült fő színterei nem a tárgyalótermek voltak, hanem annál inkább a Parlament labirintusszerű folyosói. A tárgyalási folyamatok mellett, rendezvényszervezésből sem volt hiány, hiszen mindig akadt egy esemény, amelyben segítségre lehetett két szorgos kéz. Például ilyen volt a FUEN kongresszusa a többnyelvűség napján, vagy az EPP Youth Week kezdeményezés. A munka viszont akkor sem állt meg, amikor épp csendesebb időszak következett volna, hiszen ilyen helyzetekben egy-egy hazai látogatócsoport dobta fel az iroda hangulatát.
Az említett ismeretek mellett a média és sajtó mindennapjaiba is elkalauzolt a gyakornoki lét, amely által beleláthattam az interjúk elkészítési módjába, továbbá a közösségi média kommunikációba is.
Mindezeket áttekintve mégis kijelenthetem, hogy ezek az ismeretek és tanulságok csak a gyakornokság felét jelentették, hiszen a munkaidő lejárta után a megmaradt időmet a környék felfedezésének és kulturális programok látogatásának (koncertek, múzeumok) valamint a kialakult barátságoknak szentelhettem. Ez alatt a rövid gyakornoki idő alatt, eljutottam Belgium több pontjára, mint például az Ardennekbe, a tengerpartra vagy Brugge-be, továbbá a harátokon túli területekre is tettem kitekintést, mint például Amszterdamba és Strasbourgba, ez utóbbit a plenáris üléshétnek köszönhetően. Szóval kijelenthetem, hogy nem csak szakmailag, hanem személyként is gazdagabbá váltam. A gyakornokság nem csak a politika folyamataira nyújt közelebbi rálátást, hanem önállóságra is tanít, valamint arra a képességre, hogy helyt tudj állni a nagyvilágban.
Következtetésképpen kijelenthetem, hogy nem adnám semmiért ezt a pár hetet, amelyet Brüsszelben tölthettem az Európai Parlamentben, mint Vincze Loránt csapatának a tagja.
Ez volt tehát a részletesebb válaszom a beszámolóm elején feltett kérdésre. Sajnálom, hogy bárkinek, aki csak megkérdi, hogy milyen volt gyakornoknak lenni, nem tudok ilyen részletes beszámolót adni. Viszont egy fülig erő mosollyal azt tudom mondani, hogy “Nagyon jó volt!” és e mondat kiejtésekor megtelik a szívem melegséggel, és olyan emlékekkel, amelyeket örökre elraktározok magamnak. Végezetül, ismét köszönetet mondanék a lehetőségért, továbbá, mindenkit bátorítanék arra, hogy vágjon bele ebbe, vagy egy ehhez hasonló kihívásba, hiszen ez hozzájárul ahhoz, a világról általunk alkotott képünk szélesebb legyen és hogy részesei lehessünk a körülöttünk zajló nemzetközi folyamatoknak.
Köszönöm!
Tanászi Hanna
Kövessen Facebookon is!
