Gyakornoki lét a világjárvány alatt

Gyakornoki lét a világjárvány alatt

A járványidőszak kétségtelenül számos kihívással és lemondással járt mindenki számára, és, bár ez nem különben alakult számomra sem az itteni gyakornokságom alatt, úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, mivel a legnagyobb lemondást – ami az lett volna, ha egy ilyen egyedi lehetőségről teljes mértékben le kell mondanom – elkerülhettem. A sok kellemetlenség ellenére, joghallgatóként számomra az Európai Parlament tökéletes hely a fejlődésre, itt lehetőségem nyílik az egyetemen szerzett rengeteg elméleti tudás kamatoztatására, illetve annak bővítésére.

Vincze Loránt képviselő úrtól és a tanácsosaitól, akik kiemelkedő munkát végeznek az irodában, rengeteg mindent tanultam, bevezettek az EU-s intézmények világába, türelmesen elmagyarázták azok működését. Bár a strasbourgi irodába való betekintés elmaradt, és a brüsszeli irodában is kevés időt tölthettem, mindenképp az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy erdélyi magyarként személyesen részt vehettem a Minority SafePack parlamenti meghallgatásán, amely az indítvány szempontjából mérföldkőhöz érkezett, és ezen meghallgatás háttérmunkájába is betekintést nyerhettem.

A kisebbségi problémákon kívül rengeteg érdekfeszítő ülésnek lehettem szem- és fültanúja, amelyek lefedték többek között a migrációs kérdéseket, az örmény-azeri háborút, a jogállamisághoz kötött EU-s pénzek vitáit, a klímaváltozás megfékezéséről szóló tanácskozásokat, a járványhelyzet kezelésére vonatkozó aggályokat és további, a világot érintő aktuális témákat.

Az EU-szinten történő döntéshozatal és politika lenyűgöző számomra, az eszközök palettája sokkal szélesebb a tagállami szinten történő politikával szemben, amelyet otthon tapasztaltam. Állandó kompromisszumra való törekvés és tökéletes köztes megoldás keresése jellemzi a mindennapi gyűléseken résztvevő képviselők és a csapatjuk folytonos kemény munkáját, annak érdekében, hogy a nemzeteket áthidaló együttes közreműködés megvalósítható legyen.

Továbbá, lehetőségem nyílt adott témakörben a képviselő úr felszólalásán is dolgozni és személyes meglátásokat is belefoglalni, amelynek egy része a felszólalás alkalmával el is hangzott, ezt pedig felemelő érzés volt élőben hallani, és ezért elismerést kapni.

Az újabb szigorítások ellenére a munka nem állt meg, gőzerővel folyik a helyi „otthonból”, s bár a személyes találkozások egy ideig nem megvalósíthatóak, az irodával állandó kapcsolatban állunk, közvetítünk egymás között, és folyamatosan mesélnek, tanítanak, beavatnak a parlamenti élet fortélyaiba.

Meg szeretnék osztani egy olyan egyedi élményt is, hogy a legelső munkaebédre való sietségem közepette, az első magyar hang, amire a belga főváros utcáin figyelmes lettem, az nem másé volt, mint a magyar miniszterelnöké, és ez is egy teljesen mindennapi dolognak számít itt, hogy a mi időnk legnagyobb politikusaival találkozhatunk és tőlük tanulhatunk.

Minél jobban telik az idő, annál jobban érzem, hogy a tevékenységemmel és a szakbizottsági ülések állandó követésével nagyobb belátást nyerek és tisztább képet kapok az Európai Unió mükődéséről és értékeiről, illetve azt, hogy ennek a „nagy fogaskeréknek” részesévé válhatok.

Bárki is gondolkozik egy ilyen szakmai gyakorlaton, teljes bizonyossággal csak ajánlani tudom, ugyanis a kiváló szakmai fejlődésen túl egy igazi személyiségi fejlődés is társul a tapasztalathoz, illetve rengeteg csodás hely látványával is gazdagodhat az ember, mert még az ilyen korlátozott körülmények között is lehetőség van rengeteg gyönyörű hely megcsodálására.

Vincze Orsolya

 

Kövessen Facebookon is!
RomaniaHungary