Ez sokkal több, mint egy önéletrajzon jól mutató pontocska
Az ember álmodozik, vannak elképzelések, tervek, vágyak. Sokáig tervez, és készül rá, fejben elképzeli. Aztán hirtelen jön egy lehetőség, megragadja, és már ebben a rég elképzelt jövőben találja magát. Mikor ez a pillanat eljön, azt nem könnyű teljesen befogadni. Sem amikor elkezdődik, és még kevésbé mikor véget ér. Beszámolni róla pedig különösen nehéz.
Az elmúlt hat hét gyakornokság az Európai Parlamentben egy felejthetetlen élmény volt számomra. Testközelből figyelni, ahogyan az Unió sorsáról döntéseket hoznak, megfigyelni a munkafolyamatokat, amik valamilyen módon mindannyiunk életére kihatnak. Ha eddig Brüsszel vagy az EU távolinak tűnt volna, hát most ott voltam a közepében. Egy apró fogaskerék a gépezetben, ami országainkat irányítja.
Napjaim nem teltek unalmasan, az adminisztratív munkáktól kezdve, az üléslátogatáson át, a szavazólap készítéséig mindent megtapasztalhattam. Megtanultam plenárisra készülő beszédhez anyagot előkészíteni, ülésekről beszámolót írni, híreket összegezni, könyveket leltárazni. De ami sokkal fontosabb ennél, beleláttam a Parlament, és más EU-s intézmények belsejébe. Joghallgatóként fél évig tanultam Fábián Gyula tanár úrtól az Uniós döntéshozási folyamatokat, a rendszer működését, most pedig gyakorlatban is láthattam, hogy zajlanak a folyamatok. Feladataim mellett bőven jutott időm a saját érdeklődési körömnek megfelelően olvasgatni a Parlament belső adatbázisából és a rengeteg rendelkezésre álló kutatásból. Különböző bizottsági üléseket látogattam, jegyzeteltem és tanultam. Jövendőbeli jogászként különösen érdekelt a LIBE és az AFCO bizottságok munkája, ami igencsak kézenfekvő volt, hiszen a képviselőúr tagja ezeknek. Így jelentéstevésbe, árnyékjelentéstevésbe is beleláttam ezeken a területeken.
Az irodán kívüli élet is épp olyan színesre sikeredett, mint az irodai. Délutánonként lehetőségem volt felfedezni a várost, amit nevezhetünk akár az Unió fővárosának is. Más gyakornokokkal, asszisztensekkel vagy akár az úgynevezett „EU bubble”-n kívül eső emberekkel ismerkedtem meg, sikerült értékes kapcsolatokat kiépítenem, mind szakmai mind pedig személyes téren. A velük folytatott beszélgetések szélesítették a látószögemet, egy új perspektívából tudtam megnézni különböző kérdéseket, akár az EU-ra, akár az élet más területeire vonatkozóan. Mindig volt kivel elmenni rendezvényekre, kiülni sörözni, csütörtök esténként Pluxozni :)) Brüsszel pedig folyamatos programokat kínál minden olyan fiatalnak, aki szeret felfedezni, és vezeti egy egészséges kíváncsiság.
Az irodai csapat is hozzájárult a remek tapasztalathoz. Tudtam, hogy ha kérdésem akad, mindig van kihez fordulnom, és a jó hangulatért sem kellett soha a szomszédba menni. Itt elmondanám, hogy mennyire hálás vagyok az asszisztenseknek, Anikónak, Istvánnak és Andornak, meg persze a képviselőúrnak a sok türelemért, útmutatásért.
Keserédes szájízzel tértem haza, és vetettem bele magam ismét az egyetemi életbe. Egy dologról azonban megbizonyosodhattam, hogy ez a gyakornokság sokkal több, mint egy önéletrajzon jól mutató pontocska.
Szabó Kincső
Kövessen Facebookon is!
